Metallica emlékek 3.

A következő Metallica találkozóra 1999. június 3-án, majd 6 évvel az előző koncert után került sor ismét az MTK pályán. Hasonlóan az előző koncerthez, ezen a koncerten is lemaradtam az első előzenekarról. A másik előzenekart - a Mercyful Fate-et a kifestett King Diamond-dal - elejétől a végéig sikerült végighallgatni. Jó volt, tetszett ez a banda is, de azért ez az este a Metallicáról szólt. Így hát nem volt mese, a tömeggel együtt vártuk a már szokásos Morricone dallamokat. Nem is kellett sokat várni, és felcsendült az Ecstasy Of Gold, hogy felvezesse a Metallicát.

A bevezető után pedig felhangzottak a Breadfan hangjai elsőként. Aztán egy ilyen indítás után persze - ahogy a Whiplash-ben is hallható ("We never stop") - nem volt megállás: Master Of Puppets, Of Wolf And Man, The Thing That Should Not Be... csupa régi nagy Metallica szám. Aztán - ne felejtsük 1999-ről van szó - elő kerültek a Load és Reload lemez dalai is: Fuel, The Memory Remains (természetesen a közönség, ahogy kell lalázott), Bleeding Me. Aztán a már szokásosnak mondható basszusgitár szóló és gitár szóló után vegyesen jöttek a dalok: The Four Horsemen, For Whom The Bell Tolls, King Nothing. A program meglepetése számomra a Fight Fire With Fire volt. De voltak az elmaradhatatlanok: Nothing Else Matters és Enter Sandman. A program a Batteryvel ért véget, és persze a szokásos pengető és dobverő dobálással.

Tetszett ez a Metallica party is, viszont az 1993-assal nem érhetett föl. De olyan sosem lesz a Metallica mint azokban az időkben volt.

Összefoglalva: minden Metallica koncert egy élmény volt, úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek a mai budapesti koncertet is. Szerintem nem csalódhatunk.

Ja, és a jegyárra nem emlékszek pontosan, de mintha 10 ezer HUF lett volna, de erre nem vennék mérget.

Metallica emlékek 2.

A következő Metallica koncertre csak 2 évet kellett várni. 1993. június 9. volt az a nap, amikor a magyar és a környékbeli Metallica rajongók Budapest felé, konkrétan az MTK pálya irányába indultak meg.

Sajnos az első előzenekarról, a The Cult-ról lemaradtam, mert kissé nehézkes volt a bejutás a stadionban. Illetve csak az utolsó hangokra értem be. Viszont a másik előzenekart, a Megadeth-et teljes egészében végig tomboltam. Nagyon jó műsort nyomtak Dave-ék. Volt itt minden, Holly Wars, Symphony Of Destruction stb. Vagyis minden, mi szem-szájnak és persze fülnek ingere.

Aztán kis átszerelés, és fel is hangzottak a jól ismert dallamok a Jó, a Rossz és a Csúfból, vagyis az Ecstasy Of Gold, és máris színpadon a Metallica. Az intro után pedig 4 beütés és indult a headbang a Creeping Death-re. Majd Creeping után sorjáztak a hatalmas számok: Harvester Of Sorrow, Welcome Home, Of Wolf And Man, Wherever I May Roam, Disposable Heroes. Aztán a bandának egy kis szünet Jason basszus szólója alatt. A szóló végén visszaszállíngózó banda nyomott egy instrumentális medley-t, vagyis felhangzottak az Orion, a To Live Is To Die és a Call Of Ctulu dallamai is. Egy gitár szóló után pedig újabb nagy dalok jöttek: The Four Horsemen, For Whom The Bell Tolls, Fade To Black. Sajnálatos módon a Master Of Puppets csak félig hangzott el, egybe kötve a közönség megénekeltetését szolgáló Seek And Destroy klasszikussal. Első blokk a Whiplash-sel ért véget. De természetesen a koncertnek még nem volt vége, hiszen a visszatapsolás után elhangzott még a Nothing Else Matters (nem maradhatott ki), Sad But True, Last Carress, One. A koncert végén pedig volt Enter Sandman is.

Összefoglalva életem egyik legnagyobb élménye volt ez a koncert. Egyrészt azért, mert Megadeth-et és Metallicát egy színpadon látni maga is élmény. Másrészt pedig egy olyan majd 3 órát tölthettünk el a Metallicával, amit ha valaki nem látott, az szinte el sem tudja képzelni, mekkora buli volt. Úgy érzem, hogy ebben az időben volt a Metallica a legjobb formában. Energikusak voltak, lendületesek, és fantasztikus koncertet nyomtak.

Ja és a jegyár 1600 kemény magyar forint volt.

Metallica emlékek 1.

Mivel alig több, mint egy hét van vissza, ezért gondoltam, visszaemlékszek a Metallica azon magyarországi fellépéseire, amelyeken én is jelen voltam. Az első, amely 1988. őszén volt, sajnos még nem tudtam ott lenni. Fogjuk ezt a zsenge koromra. Legalábbis én arra fogom.

Úgyhogy az első "találkozásom" James-szel, Lars-szal, Kirk-kel és akkor Jason-nel 1991-ben volt. Akkor még nem önálló Metallica koncert volt, hanem a Monsters Of Rock keretén belül érkeztek Budapestre, az akkor még Népstadion névre hallgató intézménybe a Queensryche, a Mötley Crüe társaságában voltak az AC/DC előzenekara.

A koncertre a küzdőtérre szólt a jegyem, de a kivetítő segítégével és a nélkül is mindent nagyon jól lehetett látni, és persze a látványon kívül a zene volt a lényeg, és az, hogy végre a nagy kedvenc Metallica-ra tombolhattunk, ugrálhattunk, headbangolhattunk.

Már kapunyitás előtt ott vártunk a Népstadionnál a bebocsájtásra. Aztán kinyíltak a kapuk, és mi beléptünk a "szentélybe". Hatalmas színpad, hatalmas hangfalak, és persze hatalmas tömeg várta a zenekarokat. Életemben akkor jártam először ilyen nagyszabású koncerten, és őszintén megvallva nem okozott csalódást. A Queensryche zenekar is nagyon jó volt, majd utána a Mötley Crüe is profi. De azért én az Ecstasy Of Gold dallamait vártam. És nem kellett sokat várni, még sötétedés előtt felcsendültek a jól ismert dallamok, és Hetfieldék belecsaptak az akkor friss Enter Sandman dalba. Aztán sorjáztak a klasszikusok is egymás után. Volt itt Creeping Deash, Fade To Black, Harvester Of Sorrow. Ezek mellett pedig még egy dal az új albumról: Sad But True. Már pontosan nem emlékszek rá, hogy egy vagy másfél órát játszottak, de nagyon nagy élmény volt az első "találkozás".

A Metallica után az AC/DC állt a színpadra. Ők teljes programmal készültek, az akkor friss The Razzors Edge album számai mellett helyet kaptak a műsorukban a nagy klasszikusok is: Hells Bells (természetesen a nagy haranggal), Highway To Hell, Back In Black stb. Volt "pénzdobálás" is a Moneytalks alatt. És látványt most már "szokásosnak" mondom, de akkor azért leesett tőle az állam. Hiszen Angus felszántotta a színpadot, rohangált, ugrált, és közben persze gitározott ezerrel. Egy szóval nagyon jók voltak ők is. De azért én ekkor is még a Metallica hatása alatt voltam.

Összefoglalva nagyon jó volt életem első Metallica koncertje, még ha nem egy önálló, nagy koncert is volt. És még egy utolsó megjegyzés: a belépő ára 800 kemény magyar forint volt.

Következő részben: Az első olyan Metallica koncertem, amikor a Metallica főzenekar volt, 1993-ban az MTK stadionban.

I'm back

Üdvözlök mindenkit!

Mint a cím is mutatja, visszatértem, és nemsokára újra olvashatjátok apró szösszeneteimet.

Utazzunk?

Engem ugyan nem érint, de ami ebben az országban zajlik közlekedés, illetve sztrájk ügyben, az már enyhén szólva is túlzás, sőt röhej. Azzal kezdődött a "meglepődésem", hogy tegnap a Híradó bemondta, hogy elindult Tatabánya felé a vonat, de a jegykezelőnek félúton eszébe jutott, hogy ő sztrájkol, így a vonat nem ment tovább, mindenkit leszállítottak. Nem irigylem szegény embereket...
De mért is sztrájkolnak a vasutasok? Béremelést akarnak és a MÁV Cargo eladásából mindenki 250 ezer forintot. A következő felvetést érdemes megfontolni: ha a bizonyos MÁV Cargo állami vállalat volt, akkor mért csak a vasutasok kapjanak belőle 250 ezer forintot? Én is és bárki sorba állhatna egy kis pénzért az eladásból. Vagyis hajrá emberek, sztrájkoljon mindenki!!! Vagy csak a vasutasoké volt a cég?
A sztrájk másik oka pedig a béremelés. Ebben az időben, amikor válság van, megszorítások vannak, nincsenek fizetésemelések, sőt emberek munkahelye szűnik meg, ők fizetésemelést akarnak. Szerintem onnan is egy-két embert elküldenének, akkor az ő bérüket ki lehetne osztani fizetésemelésként. Nem a vonatkerék-kopogtatókat kéne elküldeni természetesen. De nem hiszem el, hogy nincs megoldás. Mert a vasutasok sem hajlandóak engedni a követeléseikből. Így tehát sztrájk van. Akár félúton is megállhat egy vonat.
A legújabb hír pedig, hogy a vasutasok azt mondják, hogyha meg is egyeznek, akkor is folytatják a sztrájkot. Ez meg kb. olyan, mintha azt mondanák, hogy mindegy mi van, csak dolgozni ne kelljen. Lesz (van) értelme???

Vásárlási láz

Hát megkezdődött... Eljött az év utolsó hónapja, amelyben Mikulás is, Jézuska is meglátogat minket, talán még engem is. Bár nagyon meglepődnék, ha arra ébrednék, hogy egy dagadt, piros ruhába öltözött ember buzerálja a cipőinket és tömi tele csokival. A másik ajándékhozó egy 2008 éves újszülött... Hát ilyen ajándékozóink vannak nekünk. (Elnézést azoktól, akit megbántottam előző szavaimmal.)
Nemrég töltöttem ki az Interneten egy felmérést, ami kicsit elgondolkodtatott. Kíváncsiak voltak rá, hogy a kitöltők mennyit költenek karácsonyi ajándékokra az idén. Én a változásokra is kíváncsi lennék, hogy tavaly vagy az idén költenek többet az emberek karácsonyi ajándékokra. Értékelni kellett, hogy adni vagy kapni jobb ajándékot. Azt hiszem, hogy úgy az igazi, ha mindkettőnek örül az ember. Annak is ha adhat, és annak örülnek, és annak is, ha kaphat, és annak örül. Kérdés volt még, hogy vásárolt vagy saját készítésű ajándék a "jobb". Szerintem a saját készítésű. Mert az személyre szóló, és látszik, hogy többet törődött vele a készítője. Ja, és készítés közben is gondol arra, akinek készíti.
Úgyhogy várok sok-sok saját készítésű ajándékot, hogy sokat gondoljatok rám, és akkor én is sok-sok saját készítésű ajándékkal jövök (illetve a Mikulás és a Jézuska).

Nem vagyok csöves

Hat hét elég is volt belőle. Legalábbis ha jól számoltam... A héten végre megszabadították a nyakamat a csőtől. Ez a jó hír. A rossz az, hogy újra jönnek a tűvel, és böknek, szúrnak... De hát valamit valamiért. Azért nagy öröm volt, amikor már a cső nélkül jöttem haza. Mondhatnám sokkal tisztább, felszabadultabb érzés... Hiszen aki ismer, az tudja, hogy nem szerettem, mert zavart, nem lehetett rendesen leragasztani stb. Hát most ez megszünt. Tehát ünnepeljük a napot: 2008. november 27. a "Végre cső nélkül" világnap.

Klón-hírek

Ma, hosszabb kihagyás után újra R-Clone próba volt. Néhány régi szám eljátszása mellett terítékre kerültek új témák is. Alásan jelentem, hogy két új nóta kezdett elkészülni, illetve az egyik már kb. 80%-os készültségben van. Az új témák, nóták teljesen beleillenek az R-Clone eddigi tevékenységébe. Ráadásul mivel rég volt ilyen, hogy új dalok kerültek terítékre (utoljára emlékeim szerint a Red? című dalnál), ezért azonkívül, hogy jól esett a munka az új témákkal, gyorsan is ment. Folytatása következik pénteken.

Politizáljunk

Eddig ez itt nem nagyon volt, és talán nem is lesz olyan történés, ami ezt előhozná, de most azért egy-két dolog a világban kihozta ezt belőlem. Ez pedig a Szlovákiában történt "sajnálatos" események. Előre jelezném, hogy a saját véleményem olvasható a következő sorokban, egyetérteni nem kötelező vele, de azért érdemes elgondolkodni rajta.
Történt az, hogy a szlovák bajnokságban elérkezett a Dunaszerdahely-Slovan Bratislava mérkőzés. Erre a mérkőzésre megjelentek a magyar drukkerek a Dunaszerdahely csapatának "szurkolni", akik már a mérkőzés előtt kikaptak a szlovák rendőrök válogatott csapatától. (Zárójelben jegyzem meg a Dunaszerdahely is nagyarányú vereséget szenvedett.) A csata már a mérkőzés előtt jóval elkezdődött, ugyanis az Interneten, fórumokon üzengettek egymásnak a szurkolók. A kérdés felmerül - mivel nem hiszem, hogy a magyar szurkolók a mérkőzés kedvéért mentek Dunaszerdahelyre - hogy mire számítottak, mikor átlépték az országhatárt, és elmentek külföldre balhézni. Ugyanis Trianonban megkurtított országunk már kicsi a balhékhoz, így elmegyünk külföldre balhézni. Bocsánat, elmennek a futballszurkolónak álcázott huligánok, majd miután megfékezték őket, hazajöttek sírva, és a szlovák rendőrökre mutogatunk. Elgondolkodtam azon, hogyha mondjuk ugyanez fordítva történik, és szlovák szurkolók érkeznek a Siófok-REAC bajnoki rangadóra, és már előrejelzik, hogy balhé lesz, akkor a magyar rendőrség hogy reagált volna?
Ezek után egyenruhában megy el 20 ember koszorúzni Szlovákiába. Már azt nem értettem, hogy milyen alkalomból, és mit is koszorúztak a jóarcú fiatalemberek. Másrészt szintén visszafelé mi lett volna, ha a szlovák egyenruhás fiatalok jöttek volna koszorúzni Magyarországra? Simán szó nélkül hagytuk volna?
És most, amiért ezeket a sorokat leírtam: én szeretem ezt az országot. Bár sokan sokat megtesznek azért, hogy ez ne így legyen. Ennek ellenére, én hiszem, hogy vannak még ebben az országban értékek és olyan értékes emberek, akik ezeket az értékeket a felszínre tudják hozni. Nagybetűvel fogom kérni:
HAGYJATOK MINKET BÉKÉBEN ÉLNI EBBEN AZ ORSZÁGBAN.
EZ A MI ORSZÁGUNK IS.

A "művészet"

Pénteken az Ifjúsági Házban a Metallust koncerten kívül egy kiállításnak is szemtanúja voltam, amit két művészeti karos hallgató képeiből rendeztek. Az egyik kép nagyon "megfogott", így kénytelen voltam lefényképezni. Hát annyi is van a képen, mint ami látszik. Lehet tippelni, hogy mi ez, de annak, aki nem tudja, megírom, hogy mi is volt a kép mellé írva címnek, mert ilyet senki sem fog kitalálni. Tehát a kép címe: "A metamorfózis szintézisének apoteózisa egy képben megfogalmazva". Hát erre varrjál gombot! Én nem értek a művészethez, ez tuti, de azért megjegyezném, hogy ilyen képeket rosszabb pillanataimban azért elő tudnék állítani, és idegen szavak szótára segítségével még címet is tudnék neki adni. Szerény véleményem szerint azonban a világ lehet, hogy jobban járt volna, ha ezt a vásznat a "művésznő" inkább zsáknak vagy ingnek használta volna el.
Nem csak ezt az egy képet lehetett látni a kiállításon, viszont a többi képen azért már bizonyos alakokat ki lehetett venni. Például Erzsi néni teljes uzsonnája le volt festve. Viszont a második díjat számomra a "Hasgörcs" című alkotás, amely tényleg úgy nézett ki, mint amit hasgörcs közben festettek.

A Lust koncert

Tegnap este a pécsi Ifjúsági Házban jött el az idő, és a Metallust - melynek alapító tagja voltam - tíz éves jubileumát ünnepelte. Igen-igen, már tíz éve volt, amikor először próbáltunk a Bóbita Bábszínház alatt lévő próbateremben és először játszottunk - akkor még basszusgitáros nélkül - a Babits Gimnáziumban. Sok-sok élmény felötlött bennem a Lusttal kapcsolatban a tegnapi koncerten, illetve már az előtte tartott próbákon.
Hogy csak néhány példát mondjak: emlékszek, hogy az első koncerten Fecóka még rajongóként volt jelen, emlékszek, hogy hogyan születtek a Lust For Power demó nótai, és hogy hogyan kerültek rögzítésre az Amrita Egyesület irodájában, ahol próbáltunk. Felvillannak még képek a grazi és debreceni kirándulásról, fotózásokról, próbákról, koncertekről... Sok-sok élmény. És most a zenekar 10 éves lett, 2002. óta már nélkülem írva a történetet.
Ennyit a nosztalgiáról, és most pár szó a tegnapi koncertről. Minden zenekarba belehallgattam a Metallustig. A Metallust után következő AC/DC/GP-t már nem vártam meg, mert éjjel egy után volt, másnap meg hajnali szokásos kelés miatt nem vállaltam be. De ne rohanjunk annyira előre. Az est a Vortex nevű Megadeth tribute zenekarral kezdődött. Nagy probléma nem volt vele, csupán csak a "megadethes dög" hiányzott belőle, illetve néha nem lehetett a Megadethre ráismerni belőle.
Következő zenekar a Helldorado. Nem akarom megsérteni őket, így inkább nem nyilatkozok. (Bár ezt nem tudom mennyire sértő, én annak venném.)
Ez után következett a Lust. Egész jó programot sikerült összeállítani, és ezt a megjelent nagyszámú közönség is tapasztalhatta. A Metallust Metallica tribute zenekarhoz illően az együttes teljes munkásságát bemutatta, a Kill'em All-tól a Death Magnetic-ig. Minden albumról hangzott el nóta - egy kis hiányérzet a St. Anger album, hiszen az is Metallica - de a program rendben volt. A hangulat fergeteges, közönség énekelt, tombolt, vagyis minden rendben volt. Nagyon jól éreztem magam, egy fergeteges este volt.
Köszönöm, Metallust, boldog születésnapot!