Egy történet véget ér

A történet még április elején kezdődött, amikor is a Veress Endre utcai rendelőintézet előtt parkoltam, csak azt nem vettem észre, hogy előtte galád módon kiraktak az úton egy-két megállni tilos táblát. Így hát megálltam ott, ahol szoktam - és ahol már nem lett volna szabad. Mire végeztem a rendelőintézetben a kocsin, az ablaktörlő alatt egy kis büntetőcetli várt.
A történet következő felvonása kb. egy hónapja volt, mikor jött egy ajánlott levél - egy úgynevezett idézés -, hogy jelenjek meg a rendőrségen. Így hát bementem az összes papírommal. Nem volt semmi különös, csak az adataimat egyeztették a papírjaikkal, illetve kérdés volt, hogy elismerem-e, hogy ott parkoltam, és hogy van-e valami mentségem. Persze, meg kellett állnom, hogy kiszálljak, mert az menet közben a kormány mögül elég nehézkes. Illetve nem tudom, mert még nem próbáltam. Mindenesetre kiengedtek, azaz nem tartottak benn.
És megvan az utolsó felvonás, azaz megkaptam a levelet az ügy lezárásáról. Büntetést nem kaptam, csak figyelmeztetésben részesítettek. Kicsit idéznék a levélből: "Jelen esetben pénzbírság kiszabásától eltekintettem és figyelmeztetésben részesítettem, mivel úgy ítélem meg, hogy ezen intézkedés alkalmazása is elegendő ahhoz, hogy a jövőben hasonló szabálysértések elkövetésétől visszatartsa..." Szeretem, hogy ennyire megbíznak az emberben. Kedvencem a zárómondat: "Magatartása azonban jogsértő volt, ezért felhívom a figyelmét, hogy a jövőben tartsa tiszteletben a jogszabájokat, és ne kövessen el szabálysértést!" Erre most mit lehet mondtani? Jó, rendben, OK.
Már csak a fokozatokra lennék kíváncsi. Gondolom az első az irgum-burgum, a második a figyelmeztetés. A harmadik már a büntetés, vagy figyelmeztetés irgum-burtummal? Már a magyar jogból és a különböző törvénysértésekre kirótt büntetésből kiindulva... Mindenesetre ez az ügyem lezárult... Jól végződött!

Bugyet concert

Ismét toxikus metál lesz péntek este, azaz az R-Clone zenekar játszik a Toxic klubban holnapután este. Vagyis pénteken ismét sűrű nap lesz: délelőtt próba, este pedig koncert, szombaton pedig a szokásos hajnali kelés.
Ezzel kapcsolatban szeretném bemutatni családunk új tagját: Jackson King V-t. Minden esetre fiatalkorúakat a közelébe nem engedem, nehogy szó érje a ház elejét. És ahogy elnézem, bizony plasztikai sebészre sem lesz szüksége mostanában, nem úgy, mint névrokonának...

After operation

Tegnap a pécsi Nephrológiai klinika vendégszeretetét élveztem napközben, vagyis bevonultam a kórházba egy kis műtétre. Már nagyon hiányzott. Így megtettem...

Voltak érdekes történetek. A hírem megelőzött, ugyanis az osztályon az orvos már azzal fogadott, hogy "hallom, meg akar szökni tőlünk". Mondtam neki, hogy otthon jobb ágyam van, feküdni ott is tudok, és oda is figyelnek rám. Már amennyire kell... sőt, még jobban mint itt (Persze ezt azért nem mondtam neki). Aztán saját lábon lesétáltam a műtőbe, ahol kicsit megbirizgálták a kezemet, majd újra saját lábon föl. Ezután jött a finom ebéd: töpörtyűs pogácsa. Ez természetesen nem a kórházi koszt volt, ezt én vittem be. Bár nem sokkal később megérkezett a kórházi koszt is. Hááát... Rántott leves, zöldbab főzelék sült hússal. Rántott levesnek se íze, se bűze, így három-négy kanál után mondtam, hogy köszönöm, elég volt belőle. A zöldbab főzelék biztos finom volt annak, aki szereti. Én nem vagyok oda érte, így csak a hús fogyott el. Még jó, hogy előtte volt egy kis pogácsa.
Ebéd után jött egy medikus, hogy ő most felvesz az osztályra. Műtét után. Mondom "Felvesz??? Nemsokára megyek haza!". Mondta, hogy nem baj, ezt meg kell tenni. Ja, meg azt, hogyha haza akarok menni, akkor biza alá kell írni egy papírt, mert ha otthon történne valami, akkor az nem az ő hibájuk. Végülis igaz, az én hibám, mert én akarok haza menni, de meglátásom szerint a kórháznak egyetlen előnye van a sok hátrány mellett, hogy helyben van az orvos. Viszont ezzel szemben otthon az ember saját környezetben lehet. Családi körben, megszokott helyen pedig csak jobban gyógyul az ember gyereke.
Ezután a szokásos vizsgálatok: meghallgatott, megtapogatott, kikérdezett. Majd megírta a papírt, amivel áthárította a hazamenésem felelősségét. Természetesen aláírtam. Ezután elkezdtem megnézni egy filmet, de elaludtam rajta. Aludtam olyan fél négyig. Ekkor elmentem megittam egy forrócsokit, és elszívtam egy cigit. Visszamentem az osztályra, és összepakoltam, felöltöztem. Mondtam a nővérnek: "Na, én eddig bírtam." Mondta, hogy rendben, de ha bármi van, rögtön jöjjek vissza. Mondtam, hogy rendben, de én biztos vagyok benn, hogy semmi gond nem lesz, csak már legyek otthon. Így hát leléptem... Mondhatnám azt is, hogy szokás szerint.

Leselkedő hősök

Mint a cím is mutatja, ismét a Lustról lesz szó. Ma ugyanis újra összejöttünk elpróbálni a már említett négy nótát. Ezzel kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy mennyire jók vagy nem jók a számok. Mármint nem a Metallica nóták, hiszen arról nincs kérdés, hanem a Metallust dalokról.
Nekem mind a Lurking Ashes, mind a Heroes That Never Were nóta nagyon tetszik, szeretem őket, és őszintén bevallva mostanában is elő szoktam venni az ezt a két dalt tartalmazó felvételt, illetve a Lust For Power című demót, amin ezeken kívül is található olyan nóta, amit szívesen hallgatok. Bár hogy is mondhatna az ember rosszat a "saját gyerekéről"? Mégis a Lurking egy igazán jó lírai nóta, a Heroes pedig egy egyszerű riffre épülő, mégis nagyon húzós kis dal. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha valahol tudja, szerezze be. (Mondjuk szóljon nekem.)

Last Lust

2008. november 7-én kerül sor a Metallust együttes 10 éves jubileumi koncertjére. A szakavatottak tudják, hogy ennek a zenekarnak egyik alapító tagja voltam. A nagy alkalomra meghívták a régi tagokat. Így én is, illetve Simon Gábor volt dobos is fel fog lépni a koncerten, ahol négy számban fogunk közreműködni. Ezek pedig: Am I Evil? és Ride The Lightning a Metallicától és a Lurkingh Ashes és a Heroes That Never Were a Metallusttól. Nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó Metallust fellépésem (mint a cím is mutatja: Last Lust).
Ma próbáltunk egyet a fiúkkal. Ahhoz képest, hogy kb. hat éve nem játszottuk(tam) ezeket a számokat, elég jól sikerült elsőre. A Ride-on van még mit gyakoroljak, de hát nem mehet minden elsőre. Az Evil jó lesz, a Lurkingot elsőre eljátszottuk, úgy ahogy azt kell. A Heroest is még pontosítani kell, de az is nagyot fog ütni érzésem szerint.
Vagyis érdemes lesz ellátogatni november 7-én az Ifjúsági Házba, mert nagy valószínűséggel utoljára láthatjátok ilyen felállásban is a Metallustot.