Vásárlási láz

Hát megkezdődött... Eljött az év utolsó hónapja, amelyben Mikulás is, Jézuska is meglátogat minket, talán még engem is. Bár nagyon meglepődnék, ha arra ébrednék, hogy egy dagadt, piros ruhába öltözött ember buzerálja a cipőinket és tömi tele csokival. A másik ajándékhozó egy 2008 éves újszülött... Hát ilyen ajándékozóink vannak nekünk. (Elnézést azoktól, akit megbántottam előző szavaimmal.)
Nemrég töltöttem ki az Interneten egy felmérést, ami kicsit elgondolkodtatott. Kíváncsiak voltak rá, hogy a kitöltők mennyit költenek karácsonyi ajándékokra az idén. Én a változásokra is kíváncsi lennék, hogy tavaly vagy az idén költenek többet az emberek karácsonyi ajándékokra. Értékelni kellett, hogy adni vagy kapni jobb ajándékot. Azt hiszem, hogy úgy az igazi, ha mindkettőnek örül az ember. Annak is ha adhat, és annak örülnek, és annak is, ha kaphat, és annak örül. Kérdés volt még, hogy vásárolt vagy saját készítésű ajándék a "jobb". Szerintem a saját készítésű. Mert az személyre szóló, és látszik, hogy többet törődött vele a készítője. Ja, és készítés közben is gondol arra, akinek készíti.
Úgyhogy várok sok-sok saját készítésű ajándékot, hogy sokat gondoljatok rám, és akkor én is sok-sok saját készítésű ajándékkal jövök (illetve a Mikulás és a Jézuska).

Nem vagyok csöves

Hat hét elég is volt belőle. Legalábbis ha jól számoltam... A héten végre megszabadították a nyakamat a csőtől. Ez a jó hír. A rossz az, hogy újra jönnek a tűvel, és böknek, szúrnak... De hát valamit valamiért. Azért nagy öröm volt, amikor már a cső nélkül jöttem haza. Mondhatnám sokkal tisztább, felszabadultabb érzés... Hiszen aki ismer, az tudja, hogy nem szerettem, mert zavart, nem lehetett rendesen leragasztani stb. Hát most ez megszünt. Tehát ünnepeljük a napot: 2008. november 27. a "Végre cső nélkül" világnap.

Klón-hírek

Ma, hosszabb kihagyás után újra R-Clone próba volt. Néhány régi szám eljátszása mellett terítékre kerültek új témák is. Alásan jelentem, hogy két új nóta kezdett elkészülni, illetve az egyik már kb. 80%-os készültségben van. Az új témák, nóták teljesen beleillenek az R-Clone eddigi tevékenységébe. Ráadásul mivel rég volt ilyen, hogy új dalok kerültek terítékre (utoljára emlékeim szerint a Red? című dalnál), ezért azonkívül, hogy jól esett a munka az új témákkal, gyorsan is ment. Folytatása következik pénteken.

Politizáljunk

Eddig ez itt nem nagyon volt, és talán nem is lesz olyan történés, ami ezt előhozná, de most azért egy-két dolog a világban kihozta ezt belőlem. Ez pedig a Szlovákiában történt "sajnálatos" események. Előre jelezném, hogy a saját véleményem olvasható a következő sorokban, egyetérteni nem kötelező vele, de azért érdemes elgondolkodni rajta.
Történt az, hogy a szlovák bajnokságban elérkezett a Dunaszerdahely-Slovan Bratislava mérkőzés. Erre a mérkőzésre megjelentek a magyar drukkerek a Dunaszerdahely csapatának "szurkolni", akik már a mérkőzés előtt kikaptak a szlovák rendőrök válogatott csapatától. (Zárójelben jegyzem meg a Dunaszerdahely is nagyarányú vereséget szenvedett.) A csata már a mérkőzés előtt jóval elkezdődött, ugyanis az Interneten, fórumokon üzengettek egymásnak a szurkolók. A kérdés felmerül - mivel nem hiszem, hogy a magyar szurkolók a mérkőzés kedvéért mentek Dunaszerdahelyre - hogy mire számítottak, mikor átlépték az országhatárt, és elmentek külföldre balhézni. Ugyanis Trianonban megkurtított országunk már kicsi a balhékhoz, így elmegyünk külföldre balhézni. Bocsánat, elmennek a futballszurkolónak álcázott huligánok, majd miután megfékezték őket, hazajöttek sírva, és a szlovák rendőrökre mutogatunk. Elgondolkodtam azon, hogyha mondjuk ugyanez fordítva történik, és szlovák szurkolók érkeznek a Siófok-REAC bajnoki rangadóra, és már előrejelzik, hogy balhé lesz, akkor a magyar rendőrség hogy reagált volna?
Ezek után egyenruhában megy el 20 ember koszorúzni Szlovákiába. Már azt nem értettem, hogy milyen alkalomból, és mit is koszorúztak a jóarcú fiatalemberek. Másrészt szintén visszafelé mi lett volna, ha a szlovák egyenruhás fiatalok jöttek volna koszorúzni Magyarországra? Simán szó nélkül hagytuk volna?
És most, amiért ezeket a sorokat leírtam: én szeretem ezt az országot. Bár sokan sokat megtesznek azért, hogy ez ne így legyen. Ennek ellenére, én hiszem, hogy vannak még ebben az országban értékek és olyan értékes emberek, akik ezeket az értékeket a felszínre tudják hozni. Nagybetűvel fogom kérni:
HAGYJATOK MINKET BÉKÉBEN ÉLNI EBBEN AZ ORSZÁGBAN.
EZ A MI ORSZÁGUNK IS.

A "művészet"

Pénteken az Ifjúsági Házban a Metallust koncerten kívül egy kiállításnak is szemtanúja voltam, amit két művészeti karos hallgató képeiből rendeztek. Az egyik kép nagyon "megfogott", így kénytelen voltam lefényképezni. Hát annyi is van a képen, mint ami látszik. Lehet tippelni, hogy mi ez, de annak, aki nem tudja, megírom, hogy mi is volt a kép mellé írva címnek, mert ilyet senki sem fog kitalálni. Tehát a kép címe: "A metamorfózis szintézisének apoteózisa egy képben megfogalmazva". Hát erre varrjál gombot! Én nem értek a művészethez, ez tuti, de azért megjegyezném, hogy ilyen képeket rosszabb pillanataimban azért elő tudnék állítani, és idegen szavak szótára segítségével még címet is tudnék neki adni. Szerény véleményem szerint azonban a világ lehet, hogy jobban járt volna, ha ezt a vásznat a "művésznő" inkább zsáknak vagy ingnek használta volna el.
Nem csak ezt az egy képet lehetett látni a kiállításon, viszont a többi képen azért már bizonyos alakokat ki lehetett venni. Például Erzsi néni teljes uzsonnája le volt festve. Viszont a második díjat számomra a "Hasgörcs" című alkotás, amely tényleg úgy nézett ki, mint amit hasgörcs közben festettek.

A Lust koncert

Tegnap este a pécsi Ifjúsági Házban jött el az idő, és a Metallust - melynek alapító tagja voltam - tíz éves jubileumát ünnepelte. Igen-igen, már tíz éve volt, amikor először próbáltunk a Bóbita Bábszínház alatt lévő próbateremben és először játszottunk - akkor még basszusgitáros nélkül - a Babits Gimnáziumban. Sok-sok élmény felötlött bennem a Lusttal kapcsolatban a tegnapi koncerten, illetve már az előtte tartott próbákon.
Hogy csak néhány példát mondjak: emlékszek, hogy az első koncerten Fecóka még rajongóként volt jelen, emlékszek, hogy hogyan születtek a Lust For Power demó nótai, és hogy hogyan kerültek rögzítésre az Amrita Egyesület irodájában, ahol próbáltunk. Felvillannak még képek a grazi és debreceni kirándulásról, fotózásokról, próbákról, koncertekről... Sok-sok élmény. És most a zenekar 10 éves lett, 2002. óta már nélkülem írva a történetet.
Ennyit a nosztalgiáról, és most pár szó a tegnapi koncertről. Minden zenekarba belehallgattam a Metallustig. A Metallust után következő AC/DC/GP-t már nem vártam meg, mert éjjel egy után volt, másnap meg hajnali szokásos kelés miatt nem vállaltam be. De ne rohanjunk annyira előre. Az est a Vortex nevű Megadeth tribute zenekarral kezdődött. Nagy probléma nem volt vele, csupán csak a "megadethes dög" hiányzott belőle, illetve néha nem lehetett a Megadethre ráismerni belőle.
Következő zenekar a Helldorado. Nem akarom megsérteni őket, így inkább nem nyilatkozok. (Bár ezt nem tudom mennyire sértő, én annak venném.)
Ez után következett a Lust. Egész jó programot sikerült összeállítani, és ezt a megjelent nagyszámú közönség is tapasztalhatta. A Metallust Metallica tribute zenekarhoz illően az együttes teljes munkásságát bemutatta, a Kill'em All-tól a Death Magnetic-ig. Minden albumról hangzott el nóta - egy kis hiányérzet a St. Anger album, hiszen az is Metallica - de a program rendben volt. A hangulat fergeteges, közönség énekelt, tombolt, vagyis minden rendben volt. Nagyon jól éreztem magam, egy fergeteges este volt.
Köszönöm, Metallust, boldog születésnapot!