2010. máj. 22.

Rémálom a Május 1. utcában





2010. május 18-án korai volt az ébredés. Sajnos nem magamtól ébredtem korán, úgy ébresztettek. Még ez sem lett volna olyan nagy gond, de az udvarunkban állt a víz. Mit tehet ilyenkor az állampolgár? Először is megijed, hiszen hajnali háromnegyed négykor, főleg úgy, hogy akkor ébredt, még nem tud gondolkozni. Aztán másodszor is megijed, aztán harmadszorra, mikor kicsit észbekap, elkezd azon gondolkodni, hogy az értékeit hogy menthetné, és kihez fordulhat segítségért. Szerencsére abban az időpontban még sötét volt, így nem láttam, ami az utcán történik, de az udvarban majdnem térdig állt a víz, és még az a szerencse, hogy a ház egy kicsit magasabbra épült, így az megúszta, hogy bejöjjön.
Kit lehet ilyenkor értesíteni? Én a tűzoltókra gondoltam, úgyhogy fel is hívtam őket. A tűzoltók azt a választ adták, az a legkevesebb, hogy az udvarban áll a víz, ugyanis az utcán csak úgy folyik, és tudnak róla, megpróbálnak értékeket menteni, amint tudnak, ugyanis az utca végét nem tudják megközelíteni.
Ekkor jutott eszembe, hogy kis FIATom kinn áll az udvaron, benn a vízben, úgyhogy egy rossz papucsban a nadrágot térdig felhúzva bementem a vízbe, és kicsi kocsimmal felálltam a garázs elé, ahova szintén nem ért el a víz, mivel az is kicsit magasabban van.
Aztán elkezdett világosodni, és akkor látszott az, hogy az utcán nem hömpölyög, hanem utca széleségben száguld egy folyó.
Apránként jöttek az információk. Először a tűzoltók azt mondták, nem tudják, honnan jött ez a víz. Aztán azt az információt kaptuk, hogy a Meszes patak duzzadt úgy fel, hogy ez lett az eredménye. Majd jött az az információ, hogy az utca végében kocsikat vitt magával az ár, illetve villanyoszlopot döntött ki. Mondjuk az utóbbit abból is észrevettük, hogy olyan hajnali fél 5 körül elment az áram.
Majd végülis kiderült, hogy az egész katasztrófa közepén kapcsolódtunk be, ugyanis a víz nem sokkal 1 óra után kezdett ömleni, és mindez olyan 10 óráig folyamatosan folyt. Aztán apránként kihúzodott az udvarból és le az utcáról, hatalmas károkat hagyva maga után, tönkretéve utat, kertet, autókat.
Azért ezzel kapcsolatban is van egy-két érdekes felvetésem, amire asszem szintén nem lesznek válaszok. Először is, hogyhogy a tűzoltók, vagy valami illetékes nem tudja, hogy Pécsen hol, milyen és mekkora vizek találhatók? Másodszor: néha szokott itt csörgedezni a patak, de ilyen mennyiségű vizet nem láttunk még. Ezzel kapcsolatban pedig: gondolom, hogyha ezek a gátak karban lennének tartva, tisztítva stb., akkor ilyen katasztrófák megelőzhetők lennének. Azt nem tudom, hogy kinek a dolga a tisztítás, de jól megbüntetném, hogy eddig nem csinálta.
Mindenesetre túl vagyunk rajta, és a legfontosabb, hogy az illetékesek, akik tudnak tenni annak érdekében, hogy többet ez ne forduljon elő, vonják le a tanulságokat.

MÁV Start - kisebb döccenőkkel


Mint a Metallica koncertről szóló írásomban is említettem, néhány sort megér a Budapestre való feljutásom.
Az általam választott InterCity vonat indulása 13:23-ra volt kiírva a menetrendben, úgyhogy kicsit fél egy után fogtam a kis batyumat, és elindultam a vasútállomás felé. Megérkezvén leparkoltam, majd megvásároltam az úti szettet (üdítő, újság), és megváltottam a jegyemet, illetve a helyjegyemet a vonatra, aztán türelmesen vártam, hogy beálljon a vonat, és el lehessen foglalni a helyemet.
A vonat a kiírt indulás előtt 12-13 perccel állt be a vágányra, ekkor lehetett rá felszállni. Mint a mellékelt (kicsit rossz minőségű, de azért olvasható) helyjegyen is látszik, az én helyem a 394-es kocsiban volt, ott is a 102-es helyen. Így hát felszálltam a megadott kocsiba, és elkezdtem keresni az én kis székemet, ahol azt a pár órát eltölthetem úton Budapest felé. Egyetlen gond volt a dologgal: a székek 97-ig voltak számozva.
Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen, az első gondolat, ami ilyenkor az ember eszébe jut, hogy a pénztárhoz megy, és reklamál. Hát én is így tettem. Úgy tűnt, nem vagyok egyedül, mert egy utastársam szintén hasonló cipőben járt. A pénztáros telefonálni próbált, majd - mivel már csak pár perc volt az indulásig - a kalauzhoz irányított, hogy ő majd talál valami helyet. Így is lett, és végülis felértem Pestre.
A történtekkel kapcsolatban viszont felmerül néhány kérdés, először is, mi van akkor, ha a vonat zsufolásig megtelik, és a 97 helyre eladnak száznál is több helyjegyet? Akkor azok, akiknek olyan helyjegyük van, a vonatkerekeken utaznak? Hogyan történhet az meg, hogy olyan helyjegyeket adnak el, amelyek nincsenek is a vonaton?
Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, mindenesetre érdekes dolog ez. És akkor nem is beszéltem arról, hogy az InterCity vonat mind Budapest felé, mind visszafelé pontosan negyedórát késett.

Metallica emlékek 4. - legfrissebb





1999. után 2010-ig kellett várni erre az alkalomra, vagyis arra, hogy a Metallica újra Magyarországon álljon színpadra. A koncertnek a Puskás Ferenc Stadion - általam csak Népstadionnak nevezett intézmény - adott otthont. Az utamról egy későbbi bejegyzésemben tennék említést, ugyanis az is megér, ha egy misét nem is, de pár sort igen.
Szóval akkor: május 14-én irány a Népstadion (az egyszerűség és a megszokás kedvéért én maradok ennél a névnél). A bejutás a stadionba - ahhoz képest, hogy mekkora volt a sor - elég flottul ment, a sor haladt rendesen, és egy rövid átvizsgálás és jegyellenőrzés után már kerítésen belülre is kerültem. Aztán rövid vásárlás után kerestem meg a helyemet. A stadionban ekkor még nem látszott mekkora lesz a tömeg, de a helyszín tényleg hatalmas volt.
Az első előzenekar - a nevüket nem sikerült a mai napig sem kiderítenem, igaz, nem is nagyon küzdöttem rajt - nem nagyon nyerte meg a tetszésemet, azaz nem igazán az én zenémet játszotta, és örültem neki, hogy csak kb. fél órát töltöttek a színpadon.
Rövid és gyors átszerelés után a Volbeat nevű dán zenekar lépett színpadra. Az ő produkciójuk jobban lekötött az ismeretlen nevű első előzenekarénál. Az a fajta muzsika - jó kis feelinges rock and roll - közelebb áll a szívemhez, és talán az is közrejátszott benne, hogy jobban megtalálták a hangot a közönséggel.
A Volbeat kellemes kis zenéje közben pedig szép lassan be is sötétedett, így nem maradt más hátra, mint az este "fénypontja", a Metallica. Itt kicsit hosszabb volt az átszerelés, mint az előző esetben, de már a beállásnál hatalmas ováció fogadta Lars lábdobjának hangját. Azért a közönség sem unatkozott, hiszen amíg a beállás volt, magát szórakoztatta a focimeccsekről megszokott hullámzással.
Aztán elsötétedett minden, és felcsendültek a megszokott dallamok egy kis filmbejátszással a Jó, a Rossz és a Csúf filmből, és rögtön utána meg is kezdődött a Metallica műsora. Mingyárt egy klasszikussal indítottak: Creeping Death dallamaira lehetett tombolni. Rögtön az első számban énekeltetés "die, die, die" üvöltés, vagyis minden volt, ami kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. A távolabb ülők pedig három kivetítőn követhették az eseményeket. A színpad két oldalán egy-egy kisebb kivetítőn, és középen pedig egy nagyon.
Creeping-et a For Whom The Bell Tolls követte, majd pedig - számomra meglepetésként - a Through The Never következett. Utóbbi időben nem nézegettem a koncertek setlist-jeit, de erre a számra nem számítottam. Az után pedig előkerült az a két szám, ami mostanában a Metallicától a kedvenceim között van: Harvester Of Sorrow, illetve a lassú számok közül a Fade To Black.
A koncert pedig egy Death Magnetic résszel folytatódott, azaz három szám következett az új albumról: That Was Just Your Life, The End Of The Line, és a klippes lassú szám, a The Day That Never Comes.
Aztán a Sad But True után még egy Magnetic-es dal a Cyanide következet, ami alatt a kivetítőn az első sorokban álló közönség volt látható. Ekkor kisebb pihenő a zenekarnak, amíg a pirotechnika dolgozott. Volt minden féle: robbanások, lángok, tüzijáték. Mindez a One című dal felvezetője volt. A dal alatt pedig a kivetítőn a kép fekete-fehérre változott, úgy láthattuk a színpadi történéseket, illetve a középrésznél beindult a stroboszkóp is.
Mint kiderült, eddigre sem lőttek el minden puskaport James-ék, hiszen következett a szintén közönség énekeletetős Master Of Puppets. 1999-es koncerttel ellentétben most elejétől a végéig. Aztán Blackened után - szerintem - a közönség legnagyobb része által várt Nothing Else Matters következett egy rövid Kirk által játszott bevezető után. Azért merem kijelenteni, hogy "a közönség legnagyobb része által várt", mert a közönség elég vegyes összetételűnek mutatkozott, vagyis voltak olyanok is - szerény véleményem szerint - ha mindez egy kis klubban lett volna, nem biztos, hogy megjelennek (remélem mindenki érti, mire gondolok).
A Nothing Else Matters után pedig az Enter Sandman zárta a koncert első részét, természetesen ez alatt is volt egy kis tüzijáték.
Enter Sandman után volt egy kis "hatásszünet", amíg a közönség visszainvitálta a zenekart a színpadra. A ráadásban pedig először a Helpless című feldolgozás darabot hallhattunk. Aztán tovább gyorsítottak a fiúk, és a Kill'em All-os Motorbreath-re rázhattuk a fejünket. Végül a szintén közönségénekeltetős Seek And Destroy zárta a koncertet. Illetve a koncert azon részét, amely a zenéről szólt, hiszen a búcsúzás elég sokáig elhúzódott: pengető és dobverő dobálás a közönségnek, illetve minden bandatag szólt néhány szót a közönséghez. Lars kijelentette, nem szeretnének újabb 11 évet várni, hogy Budapesten játszanak. Én kijelentem, mi sem szeretnénk.
Összefoglalva mit is írhatnék. Talán csak annyit, hogy én azt kaptam ettől az estétől teljes mértékben, amit vártam, egy nagyon jó koncertet, amin nagyon jól szórakoztam. Egy kicsi hiányérzet maradt bennem csupán, az is a setlist kapcsán, ugyanis nekem hiányzott néhány nóta a Load, a Reload és a St. Anger albumról is. Ezzel viszont csak az a probléma, hogy nem tudom megmondani, hogy melyik számot hagytam volna ki azért, hogy ezen albumokról is beférjen a programba. Ha meg nem hagyok ki, akkor reggelig tartott volna a buli. Megjegyzem: engem nem zavart volna.
Hogy a belépő mennyi volt? Hát az álló jegyről most nem tudok nyilatkozni, mert én ülőhelyen voltam (az 20 ezer egyre keményebb magyar forint volt), de a kommentekben benne lesz, ebben biztos vagyok.

2010. máj. 14.

Metallica emlékek 3.


A következő Metallica találkozóra 1999. június 3-án, majd 6 évvel az előző koncert után került sor ismét az MTK pályán. Hasonlóan az előző koncerthez, ezen a koncerten is lemaradtam az első előzenekarról. A másik előzenekart - a Mercyful Fate-et a kifestett King Diamond-dal - elejétől a végéig sikerült végighallgatni. Jó volt, tetszett ez a banda is, de azért ez az este a Metallicáról szólt. Így hát nem volt mese, a tömeggel együtt vártuk a már szokásos Morricone dallamokat. Nem is kellett sokat várni, és felcsendült az Ecstasy Of Gold, hogy felvezesse a Metallicát.
A bevezető után pedig felhangzottak a Breadfan hangjai elsőként. Aztán egy ilyen indítás után persze - ahogy a Whiplash-ben is hallható ("We never stop") - nem volt megállás: Master Of Puppets, Of Wolf And Man, The Thing That Should Not Be... csupa régi nagy Metallica szám. Aztán - ne felejtsük 1999-ről van szó - elő kerültek a Load és Reload lemez dalai is: Fuel, The Memory Remains (természetesen a közönség, ahogy kell lalázott), Bleeding Me. Aztán a már szokásosnak mondható basszusgitár szóló és gitár szóló után vegyesen jöttek a dalok: The Four Horsemen, For Whom The Bell Tolls, King Nothing. A program meglepetése számomra a Fight Fire With Fire volt. De voltak az elmaradhatatlanok: Nothing Else Matters és Enter Sandman. A program a Batteryvel ért véget, és persze a szokásos pengető és dobverő dobálással.
Tetszett ez a Metallica party is, viszont az 1993-assal nem érhetett föl. De olyan sosem lesz a Metallica mint azokban az időkben volt.
Összefoglalva: minden Metallica koncert egy élmény volt, úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek a mai budapesti koncertet is. Szerintem nem csalódhatunk.
Ja, és a jegyárra nem emlékszek pontosan, de mintha 10 ezer HUF lett volna, de erre nem vennék mérget.

2010. máj. 12.

Metallica emlékek 2.


A következő Metallica koncertre csak 2 évet kellett várni. 1993. június 9. volt az a nap, amikor a magyar és a környékbeli Metallica rajongók Budapest felé, konkrétan az MTK pálya irányába indultak meg.
Sajnos az első előzenekarról, a The Cult-ról lemaradtam, mert kissé nehézkes volt a bejutás a stadionban. Illetve csak az utolsó hangokra értem be. Viszont a másik előzenekart, a Megadeth-et teljes egészében végig tomboltam. Nagyon jó műsort nyomtak Dave-ék. Volt itt minden, Holly Wars, Symphony Of Destruction stb. Vagyis minden, mi szem-szájnak és persze fülnek ingere.
Aztán kis átszerelés, és fel is hangzottak a jól ismert dallamok a Jó, a Rossz és a Csúfból, vagyis az Ecstasy Of Gold, és máris színpadon a Metallica. Az intro után pedig 4 beütés és indult a headbang a Creeping Death-re. Majd Creeping után sorjáztak a hatalmas számok: Harvester Of Sorrow, Welcome Home, Of Wolf And Man, Wherever I May Roam, Disposable Heroes. Aztán a bandának egy kis szünet Jason basszus szólója alatt. A szóló végén visszaszállíngózó banda nyomott egy instrumentális medley-t, vagyis felhangzottak az Orion, a To Live Is To Die és a Call Of Ctulu dallamai is. Egy gitár szóló után pedig újabb nagy dalok jöttek: The Four Horsemen, For Whom The Bell Tolls, Fade To Black. Sajnálatos módon a Master Of Puppets csak félig hangzott el, egybe kötve a közönség megénekeltetését szolgáló Seek And Destroy klasszikussal. Első blokk a Whiplash-sel ért véget. De természetesen a koncertnek még nem volt vége, hiszen a visszatapsolás után elhangzott még a Nothing Else Matters (nem maradhatott ki), Sad But True, Last Carress, One. A koncert végén pedig volt Enter Sandman is.
Összefoglalva életem egyik legnagyobb élménye volt ez a koncert. Egyrészt azért, mert Megadeth-et és Metallicát egy színpadon látni maga is élmény. Másrészt pedig egy olyan majd 3 órát tölthettünk el a Metallicával, amit ha valaki nem látott, az szinte el sem tudja képzelni, mekkora buli volt. Úgy érzem, hogy ebben az időben volt a Metallica a legjobb formában. Energikusak voltak, lendületesek, és fantasztikus koncertet nyomtak.
Ja és a jegyár 1600 kemény magyar forint volt.

2010. máj. 6.

Metallica emlékek 1.


Mivel alig több, mint egy hét van vissza, ezért gondoltam, visszaemlékszek a Metallica azon magyarországi fellépéseire, amelyeken én is jelen voltam. Az első, amely 1988. őszén volt, sajnos még nem tudtam ott lenni. Fogjuk ezt a zsenge koromra. Legalábbis én arra fogom.
Úgyhogy az első "találkozásom" James-szel, Lars-szal, Kirk-kel és akkor Jason-nel 1991-ben volt. Akkor még nem önálló Metallica koncert volt, hanem a Monsters Of Rock keretén belül érkeztek Budapestre, az akkor még Népstadion névre hallgató intézménybe a Queensryche, a Mötley Crüe társaságában voltak az AC/DC előzenekara.
A koncertre a küzdőtérre szólt a jegyem, de a kivetítő segítégével és a nélkül is mindent nagyon jól lehetett látni, és persze a látványon kívül a zene volt a lényeg, és az, hogy végre a nagy kedvenc Metallica-ra tombolhattunk, ugrálhattunk, headbangolhattunk.
Már kapunyitás előtt ott vártunk a Népstadionnál a bebocsájtásra. Aztán kinyíltak a kapuk, és mi beléptünk a "szentélybe". Hatalmas színpad, hatalmas hangfalak, és persze hatalmas tömeg várta a zenekarokat. Életemben akkor jártam először ilyen nagyszabású koncerten, és őszintén megvallva nem okozott csalódást. A Queensryche zenekar is nagyon jó volt, majd utána a Mötley Crüe is profi. De azért én az Ecstasy Of Gold dallamait vártam. És nem kellett sokat várni, még sötétedés előtt felcsendültek a jól ismert dallamok, és Hetfieldék belecsaptak az akkor friss Enter Sandman dalba. Aztán sorjáztak a klasszikusok is egymás után. Volt itt Creeping Deash, Fade To Black, Harvester Of Sorrow. Ezek mellett pedig még egy dal az új albumról: Sad But True. Már pontosan nem emlékszek rá, hogy egy vagy másfél órát játszottak, de nagyon nagy élmény volt az első "találkozás".
A Metallica után az AC/DC állt a színpadra. Ők teljes programmal készültek, az akkor friss The Razzors Edge album számai mellett helyet kaptak a műsorukban a nagy klasszikusok is: Hells Bells (természetesen a nagy haranggal), Highway To Hell, Back In Black stb. Volt "pénzdobálás" is a Moneytalks alatt. És látványt most már "szokásosnak" mondom, de akkor azért leesett tőle az állam. Hiszen Angus felszántotta a színpadot, rohangált, ugrált, és közben persze gitározott ezerrel. Egy szóval nagyon jók voltak ők is. De azért én ekkor is még a Metallica hatása alatt voltam.
Összefoglalva nagyon jó volt életem első Metallica koncertje, még ha nem egy önálló, nagy koncert is volt. És még egy utolsó megjegyzés: a belépő ára 800 kemény magyar forint volt.

Következő részben: Az első olyan Metallica koncertem, amikor a Metallica főzenekar volt, 1993-ban az MTK stadionban.

I'm back

Üdvözlök mindenkit!

Mint a cím is mutatja, visszatértem, és nemsokára újra olvashatjátok apró szösszeneteimet.

2008. dec. 15.

Utazzunk?

Engem ugyan nem érint, de ami ebben az országban zajlik közlekedés, illetve sztrájk ügyben, az már enyhén szólva is túlzás, sőt röhej. Azzal kezdődött a "meglepődésem", hogy tegnap a Híradó bemondta, hogy elindult Tatabánya felé a vonat, de a jegykezelőnek félúton eszébe jutott, hogy ő sztrájkol, így a vonat nem ment tovább, mindenkit leszállítottak. Nem irigylem szegény embereket...
De mért is sztrájkolnak a vasutasok? Béremelést akarnak és a MÁV Cargo eladásából mindenki 250 ezer forintot. A következő felvetést érdemes megfontolni: ha a bizonyos MÁV Cargo állami vállalat volt, akkor mért csak a vasutasok kapjanak belőle 250 ezer forintot? Én is és bárki sorba állhatna egy kis pénzért az eladásból. Vagyis hajrá emberek, sztrájkoljon mindenki!!! Vagy csak a vasutasoké volt a cég?
A sztrájk másik oka pedig a béremelés. Ebben az időben, amikor válság van, megszorítások vannak, nincsenek fizetésemelések, sőt emberek munkahelye szűnik meg, ők fizetésemelést akarnak. Szerintem onnan is egy-két embert elküldenének, akkor az ő bérüket ki lehetne osztani fizetésemelésként. Nem a vonatkerék-kopogtatókat kéne elküldeni természetesen. De nem hiszem el, hogy nincs megoldás. Mert a vasutasok sem hajlandóak engedni a követeléseikből. Így tehát sztrájk van. Akár félúton is megállhat egy vonat.
A legújabb hír pedig, hogy a vasutasok azt mondják, hogyha meg is egyeznek, akkor is folytatják a sztrájkot. Ez meg kb. olyan, mintha azt mondanák, hogy mindegy mi van, csak dolgozni ne kelljen. Lesz (van) értelme???

2008. nov. 30.

Vásárlási láz

Hát megkezdődött... Eljött az év utolsó hónapja, amelyben Mikulás is, Jézuska is meglátogat minket, talán még engem is. Bár nagyon meglepődnék, ha arra ébrednék, hogy egy dagadt, piros ruhába öltözött ember buzerálja a cipőinket és tömi tele csokival. A másik ajándékhozó egy 2008 éves újszülött... Hát ilyen ajándékozóink vannak nekünk. (Elnézést azoktól, akit megbántottam előző szavaimmal.)
Nemrég töltöttem ki az Interneten egy felmérést, ami kicsit elgondolkodtatott. Kíváncsiak voltak rá, hogy a kitöltők mennyit költenek karácsonyi ajándékokra az idén. Én a változásokra is kíváncsi lennék, hogy tavaly vagy az idén költenek többet az emberek karácsonyi ajándékokra. Értékelni kellett, hogy adni vagy kapni jobb ajándékot. Azt hiszem, hogy úgy az igazi, ha mindkettőnek örül az ember. Annak is ha adhat, és annak örülnek, és annak is, ha kaphat, és annak örül. Kérdés volt még, hogy vásárolt vagy saját készítésű ajándék a "jobb". Szerintem a saját készítésű. Mert az személyre szóló, és látszik, hogy többet törődött vele a készítője. Ja, és készítés közben is gondol arra, akinek készíti.
Úgyhogy várok sok-sok saját készítésű ajándékot, hogy sokat gondoljatok rám, és akkor én is sok-sok saját készítésű ajándékkal jövök (illetve a Mikulás és a Jézuska).

Nem vagyok csöves

Hat hét elég is volt belőle. Legalábbis ha jól számoltam... A héten végre megszabadították a nyakamat a csőtől. Ez a jó hír. A rossz az, hogy újra jönnek a tűvel, és böknek, szúrnak... De hát valamit valamiért. Azért nagy öröm volt, amikor már a cső nélkül jöttem haza. Mondhatnám sokkal tisztább, felszabadultabb érzés... Hiszen aki ismer, az tudja, hogy nem szerettem, mert zavart, nem lehetett rendesen leragasztani stb. Hát most ez megszünt. Tehát ünnepeljük a napot: 2008. november 27. a "Végre cső nélkül" világnap.

2008. nov. 17.

Klón-hírek

Ma, hosszabb kihagyás után újra R-Clone próba volt. Néhány régi szám eljátszása mellett terítékre kerültek új témák is. Alásan jelentem, hogy két új nóta kezdett elkészülni, illetve az egyik már kb. 80%-os készültségben van. Az új témák, nóták teljesen beleillenek az R-Clone eddigi tevékenységébe. Ráadásul mivel rég volt ilyen, hogy új dalok kerültek terítékre (utoljára emlékeim szerint a Red? című dalnál), ezért azonkívül, hogy jól esett a munka az új témákkal, gyorsan is ment. Folytatása következik pénteken.