Mivel alig több, mint egy hét van vissza, ezért gondoltam, visszaemlékszek a Metallica azon magyarországi fellépéseire, amelyeken én is jelen voltam. Az első, amely 1988. őszén volt, sajnos még nem tudtam ott lenni. Fogjuk ezt a zsenge koromra. Legalábbis én arra fogom.
Úgyhogy az első "találkozásom" James-szel, Lars-szal, Kirk-kel és akkor Jason-nel 1991-ben volt. Akkor még nem önálló Metallica koncert volt, hanem a Monsters Of Rock keretén belül érkeztek Budapestre, az akkor még Népstadion névre hallgató intézménybe a Queensryche, a Mötley Crüe társaságában voltak az AC/DC előzenekara.
A koncertre a küzdőtérre szólt a jegyem, de a kivetítő segítégével és a nélkül is mindent nagyon jól lehetett látni, és persze a látványon kívül a zene volt a lényeg, és az, hogy végre a nagy kedvenc Metallica-ra tombolhattunk, ugrálhattunk, headbangolhattunk.
Már kapunyitás előtt ott vártunk a Népstadionnál a bebocsájtásra. Aztán kinyíltak a kapuk, és mi beléptünk a "szentélybe". Hatalmas színpad, hatalmas hangfalak, és persze hatalmas tömeg várta a zenekarokat. Életemben akkor jártam először ilyen nagyszabású koncerten, és őszintén megvallva nem okozott csalódást. A Queensryche zenekar is nagyon jó volt, majd utána a Mötley Crüe is profi. De azért én az Ecstasy Of Gold dallamait vártam. És nem kellett sokat várni, még sötétedés előtt felcsendültek a jól ismert dallamok, és Hetfieldék belecsaptak az akkor friss Enter Sandman dalba. Aztán sorjáztak a klasszikusok is egymás után. Volt itt Creeping Deash, Fade To Black, Harvester Of Sorrow. Ezek mellett pedig még egy dal az új albumról: Sad But True. Már pontosan nem emlékszek rá, hogy egy vagy másfél órát játszottak, de nagyon nagy élmény volt az első "találkozás".
A Metallica után az AC/DC állt a színpadra. Ők teljes programmal készültek, az akkor friss The Razzors Edge album számai mellett helyet kaptak a műsorukban a nagy klasszikusok is: Hells Bells (természetesen a nagy haranggal), Highway To Hell, Back In Black stb. Volt "pénzdobálás" is a Moneytalks alatt. És látványt most már "szokásosnak" mondom, de akkor azért leesett tőle az állam. Hiszen Angus felszántotta a színpadot, rohangált, ugrált, és közben persze gitározott ezerrel. Egy szóval nagyon jók voltak ők is. De azért én ekkor is még a Metallica hatása alatt voltam.
Összefoglalva nagyon jó volt életem első Metallica koncertje, még ha nem egy önálló, nagy koncert is volt. És még egy utolsó megjegyzés: a belépő ára 800 kemény magyar forint volt.
Következő részben: Az első olyan Metallica koncertem, amikor a Metallica főzenekar volt, 1993-ban az MTK stadionban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése