2010. máj. 22.

MÁV Start - kisebb döccenőkkel


Mint a Metallica koncertről szóló írásomban is említettem, néhány sort megér a Budapestre való feljutásom.
Az általam választott InterCity vonat indulása 13:23-ra volt kiírva a menetrendben, úgyhogy kicsit fél egy után fogtam a kis batyumat, és elindultam a vasútállomás felé. Megérkezvén leparkoltam, majd megvásároltam az úti szettet (üdítő, újság), és megváltottam a jegyemet, illetve a helyjegyemet a vonatra, aztán türelmesen vártam, hogy beálljon a vonat, és el lehessen foglalni a helyemet.
A vonat a kiírt indulás előtt 12-13 perccel állt be a vágányra, ekkor lehetett rá felszállni. Mint a mellékelt (kicsit rossz minőségű, de azért olvasható) helyjegyen is látszik, az én helyem a 394-es kocsiban volt, ott is a 102-es helyen. Így hát felszálltam a megadott kocsiba, és elkezdtem keresni az én kis székemet, ahol azt a pár órát eltölthetem úton Budapest felé. Egyetlen gond volt a dologgal: a székek 97-ig voltak számozva.
Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen, az első gondolat, ami ilyenkor az ember eszébe jut, hogy a pénztárhoz megy, és reklamál. Hát én is így tettem. Úgy tűnt, nem vagyok egyedül, mert egy utastársam szintén hasonló cipőben járt. A pénztáros telefonálni próbált, majd - mivel már csak pár perc volt az indulásig - a kalauzhoz irányított, hogy ő majd talál valami helyet. Így is lett, és végülis felértem Pestre.
A történtekkel kapcsolatban viszont felmerül néhány kérdés, először is, mi van akkor, ha a vonat zsufolásig megtelik, és a 97 helyre eladnak száznál is több helyjegyet? Akkor azok, akiknek olyan helyjegyük van, a vonatkerekeken utaznak? Hogyan történhet az meg, hogy olyan helyjegyeket adnak el, amelyek nincsenek is a vonaton?
Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, mindenesetre érdekes dolog ez. És akkor nem is beszéltem arról, hogy az InterCity vonat mind Budapest felé, mind visszafelé pontosan negyedórát késett.

Nincsenek megjegyzések: