Hat hét elég is volt belőle. Legalábbis ha jól számoltam... A héten végre megszabadították a nyakamat a csőtől. Ez a jó hír. A rossz az, hogy újra jönnek a tűvel, és böknek, szúrnak... De hát valamit valamiért. Azért nagy öröm volt, amikor már a cső nélkül jöttem haza. Mondhatnám sokkal tisztább, felszabadultabb érzés... Hiszen aki ismer, az tudja, hogy nem szerettem, mert zavart, nem lehetett rendesen leragasztani stb. Hát most ez megszünt. Tehát ünnepeljük a napot: 2008. november 27. a "Végre cső nélkül" világnap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése