2008. nov. 17.

Politizáljunk

Eddig ez itt nem nagyon volt, és talán nem is lesz olyan történés, ami ezt előhozná, de most azért egy-két dolog a világban kihozta ezt belőlem. Ez pedig a Szlovákiában történt "sajnálatos" események. Előre jelezném, hogy a saját véleményem olvasható a következő sorokban, egyetérteni nem kötelező vele, de azért érdemes elgondolkodni rajta.
Történt az, hogy a szlovák bajnokságban elérkezett a Dunaszerdahely-Slovan Bratislava mérkőzés. Erre a mérkőzésre megjelentek a magyar drukkerek a Dunaszerdahely csapatának "szurkolni", akik már a mérkőzés előtt kikaptak a szlovák rendőrök válogatott csapatától. (Zárójelben jegyzem meg a Dunaszerdahely is nagyarányú vereséget szenvedett.) A csata már a mérkőzés előtt jóval elkezdődött, ugyanis az Interneten, fórumokon üzengettek egymásnak a szurkolók. A kérdés felmerül - mivel nem hiszem, hogy a magyar szurkolók a mérkőzés kedvéért mentek Dunaszerdahelyre - hogy mire számítottak, mikor átlépték az országhatárt, és elmentek külföldre balhézni. Ugyanis Trianonban megkurtított országunk már kicsi a balhékhoz, így elmegyünk külföldre balhézni. Bocsánat, elmennek a futballszurkolónak álcázott huligánok, majd miután megfékezték őket, hazajöttek sírva, és a szlovák rendőrökre mutogatunk. Elgondolkodtam azon, hogyha mondjuk ugyanez fordítva történik, és szlovák szurkolók érkeznek a Siófok-REAC bajnoki rangadóra, és már előrejelzik, hogy balhé lesz, akkor a magyar rendőrség hogy reagált volna?
Ezek után egyenruhában megy el 20 ember koszorúzni Szlovákiába. Már azt nem értettem, hogy milyen alkalomból, és mit is koszorúztak a jóarcú fiatalemberek. Másrészt szintén visszafelé mi lett volna, ha a szlovák egyenruhás fiatalok jöttek volna koszorúzni Magyarországra? Simán szó nélkül hagytuk volna?
És most, amiért ezeket a sorokat leírtam: én szeretem ezt az országot. Bár sokan sokat megtesznek azért, hogy ez ne így legyen. Ennek ellenére, én hiszem, hogy vannak még ebben az országban értékek és olyan értékes emberek, akik ezeket az értékeket a felszínre tudják hozni. Nagybetűvel fogom kérni:
HAGYJATOK MINKET BÉKÉBEN ÉLNI EBBEN AZ ORSZÁGBAN.
EZ A MI ORSZÁGUNK IS.

1 megjegyzés:

Judit írta...

Egyetértek, tanár úr.
Amúgy én is szeretem ezt az országot. Sajnos ez a szerelem úgy tűnik egyoldalú, ezért lehet, hogy úgy csinálok, mint a vadlibák...