2008. okt. 19.

After operation


Tegnap a pécsi Nephrológiai klinika vendégszeretetét élveztem napközben, vagyis bevonultam a kórházba egy kis műtétre. Már nagyon hiányzott. Így megtettem...
Voltak érdekes történetek. A hírem megelőzött, ugyanis az osztályon az orvos már azzal fogadott, hogy "hallom, meg akar szökni tőlünk". Mondtam neki, hogy otthon jobb ágyam van, feküdni ott is tudok, és oda is figyelnek rám. Már amennyire kell... sőt, még jobban mint itt (Persze ezt azért nem mondtam neki). Aztán saját lábon lesétáltam a műtőbe, ahol kicsit megbirizgálták a kezemet, majd újra saját lábon föl. Ezután jött a finom ebéd: töpörtyűs pogácsa. Ez természetesen nem a kórházi koszt volt, ezt én vittem be. Bár nem sokkal később megérkezett a kórházi koszt is. Hááát... Rántott leves, zöldbab főzelék sült hússal. Rántott levesnek se íze, se bűze, így három-négy kanál után mondtam, hogy köszönöm, elég volt belőle. A zöldbab főzelék biztos finom volt annak, aki szereti. Én nem vagyok oda érte, így csak a hús fogyott el. Még jó, hogy előtte volt egy kis pogácsa.
Ebéd után jött egy medikus, hogy ő most felvesz az osztályra. Műtét után. Mondom "Felvesz??? Nemsokára megyek haza!". Mondta, hogy nem baj, ezt meg kell tenni. Ja, meg azt, hogyha haza akarok menni, akkor biza alá kell írni egy papírt, mert ha otthon történne valami, akkor az nem az ő hibájuk. Végülis igaz, az én hibám, mert én akarok haza menni, de meglátásom szerint a kórháznak egyetlen előnye van a sok hátrány mellett, hogy helyben van az orvos. Viszont ezzel szemben otthon az ember saját környezetben lehet. Családi körben, megszokott helyen pedig csak jobban gyógyul az ember gyereke.
Ezután a szokásos vizsgálatok: meghallgatott, megtapogatott, kikérdezett. Majd megírta a papírt, amivel áthárította a hazamenésem felelősségét. Természetesen aláírtam. Ezután elkezdtem megnézni egy filmet, de elaludtam rajta. Aludtam olyan fél négyig. Ekkor elmentem megittam egy forrócsokit, és elszívtam egy cigit. Visszamentem az osztályra, és összepakoltam, felöltöztem. Mondtam a nővérnek: "Na, én eddig bírtam." Mondta, hogy rendben, de ha bármi van, rögtön jöjjek vissza. Mondtam, hogy rendben, de én biztos vagyok benn, hogy semmi gond nem lesz, csak már legyek otthon. Így hát leléptem... Mondhatnám azt is, hogy szokás szerint.

6 megjegyzés:

AtonHotep írta...

Nabazz,,, ungarische egészségügy,,, :) kemény vóttá, mint egy rogker! ;) :D

Orsolya írta...

Nekem azt mondta egyszer valaki hogy azt kell csinálni amit az orvos mond......!

Laca írta...

Én azt is csináltam, amit az orvos mondott. Ő mondta, hogy hallom, le akar lépni, én meg nem ellenkeztem vele...

Orsolya írta...

A beteg dönt, de jó néha megfogadni az orvos tanácsát is!

Orsolya írta...

A beteg dönt, de jó néha megfogadni az orvos tanácsát is!

Laca írta...

Ok. De ha otthon is csak fekszek, akkor többször látom a családtagjaimat, mint mondjuk a kórházban bármely kórházi alkalmazottat. Így otthon nagyobb felügyelet alatt vagyok, mint a kórházban.