Mint az előző bejegyzésemben írtam, ma olvasgattam néhány kritikát a Metallica új albumáról, a Death Magnetic-ről. Az egyik szerintem legfelháborítóbbat Bede Márton billentyűi szülték. Ezt a kritikát elolvashatod te is itt. A kritika annyira felizgatott, hogy hirtelen felindulásból a hozzászólásokat is végigolvastam. Úgy látom, a Jay és néma Bob visszavág című filmben nagy igazság hangzott el, hogy néhányan arra használják az internetet, hogy különböző fórumokon névtelenül fikázzanak. Én megmondom őszintén, nekem tetszik ez az album. A számok összetettek, de mégis élvezhetőek, remek riffekkel. Hogy a hangzás milyen, arról nem írnék, mert nekem az is megfelelő. Igaz, én csak laptopon, illetve az autóban hallgattam meg, és nem egy hiperszuper hifi berendezésen, ami a star warsból lépett ki, de nekem tetszett az is. Nem tudom, hogy azok, akik a kritikával éltek, azok mit vártak ettől az albumtól? Egy Master II-t, vagy Justice II-t? Szerintem azok is megtalálhatók az albumon. Ha nem hiszed, keresd meg te is.
Egyszóval gyilkos album született. Én mindenkinek ajánlani tudom. 2008-ban ilyen a Metallica. Sem jobb, sem rosszabb. Talán ezt kéne mindenkinek megérteni.
Egyszóval gyilkos album született. Én mindenkinek ajánlani tudom. 2008-ban ilyen a Metallica. Sem jobb, sem rosszabb. Talán ezt kéne mindenkinek megérteni.
2 megjegyzés:
Ez a Bede egy beteg agyú szájkungfupanda. . . . :)) Nem is mondtad, hogy blogzolni kezdel... :)) Azért megleltelek, lám! :))
Ja, elkezdtem. Mint írtam, a remek szombati koncert és Bede nagyszerű kritikája erre késztetett.
Megjegyzés küldése